Szóképek Szegedről

„Az olvasás becses dolog.” Ezekkel a szavakkal igyekezett meggyőzni  Karen Blixen bárónő a kikuju törzsfőnököt egyik kedvenc könyvemben, a „Volt egy farmom Afrikában” címűben arról, hogy engedje iskolába a törzs gyermekeit. A törzsfőnök veszélyesnek tartotta a könyvekből megszerezhető tudást. Félt, hogy gyermekeik eltávolodnak a valódi identitásukat adó törzsi szokásoktól, a természet erőtpróbáló rendjétől, és egy könnyebb élet reményében elhagyják a Ngong hegység lábánál meghúzódó ősi földeket.

Félelme nem volt teljesen alaptalan, az olvasás valóban új, beláthatatlan dimenziókat nyit meg számunkra, maradandóan formálja személyiségünket. Olvasmányélményeinket másokkal megosztva pedig egy alkalmi közösség számára is örökbecsű, szép pillanatokat szerezhetünk. Ez történt Szegeden, az Ünnepi Könyvhéten megtartott „Szóképek” című playback színházi előadásunkon. A „Lányom nélkül soha” c könyv felütése kapcsán vezérfonalunkat éppen az alapvető identitásunkat meghatározó kapott vagy választott értékek, és az azokhoz való hűség adta.

Első mesélőnkkel a különböző „kultúrák” találkozásából adódó nehézségeket jártuk körül felismerve, hogy szülőtársként apa és anya ugyan nem mindig beszélnek egy nyelvet, de a szülőség soha el nem múló, közös  feladata átsegíthet a nehézségeken.

A második történetből megtudhattuk, hogy egy könyvtáros akkor is könyvtáros marad, ha nyugdíjazása folytán búcsúzni kényszerül attól a húszezer könyvtől, aminek címét, szerzőjét, tartalmát, színét, helyét, (szigorúan három centire a polc szélétől), örökre az emlékezetébe véste.

Szathmári Kornélia, Gyaraki Lívia

Egy pályakezdő, lehetőségeket kutató fiatal pedig arról mesélt, hogy skócia zöld mezői és barátságos lakói már nem is tűnnek annyira zöldnek és barátságosnak, ha hosszú távon nélkülözni kell a Túró Rudit és az Erős Pistát, no meg az Anyaország elfogadó, befogadó szeretetét.

Hevesiné K.Kata, Hocz György, Gyaraki Lívia

Utána azon a nagyon is aktuális problémán vívódtunk, hogy hogyan képes megvédeni az anyai szeretet egy érzékeny kamaszlányt a közösségi olvasnivalónk sajátos kommunikációs mezején gátlástalanul elszabadult, virtuális banditák nem arctalan de mindenképp arcátlan „kommentjeitől”.

Szívbemarkoló zárótörténetünkben pedig átéltük, hogy egy apa hite és támogatása képes fantasztikus sporteredményeket elérő „csodafiút” nevelni, de kellő figyelem nélkül a pszichés teljesítőképesség ésszerű korlátai gúzsba köthetik a „nagyravágyó” apai célokat.

Az olvas szó latin megfelelője (legere) egyben azt is jelenti: kiválaszt, kiszemel. Szombati előadásunkon, egy nagyszerű közönséggel, önmagunk ősi földjeit elhagyva, mások szívében olvasva, élményekkel gazdagon visszatérve sikerült kiválasztani, megtalálni a történetek magasabbrendű dimenziókba repítő lényegét.

Gyaraki Lívia, Szathmári Kornélia, Hocz György, Novák Magdolna

 

 

Köszönjük a lehetőséget!

Szathmári Kornélia