Hűvös
reggelre virradt szeptember 14-e. Békéscsaba városában nyüzsgés volt, útközben
összefutottam egy társunkkal Knyihár Ildikóval (Élményszínház). Beszélgettünk, megittunk egy kakaót a Rózsakert piacon. Már nagyon kíváncsi
voltam mi fog történni. Odaértünk. Köszöntünk mindenkinek, miközben
megpillantottam néhány ismerős arcot (Novák Magdolna- a csoportok vezetője,
Hevesiné Kratochwill Katalin- Villanások, Korom István- Villanások, Szuchy
Enikő- Élményszínház, Hocz György- Sorsfonó, Villanások).
9 óra után nem sokkal
belevágtunk a dolgok mélyébe. Bemelegítés közben megtanultuk egymás nevét és
szójátékot is játszottunk. Nagyon tetszett. Bemelegítés után Magdi elmesélte az
életmeséjét, azaz a pályafutását, mialatt megalakultak ezek a csoportok,
egyesületek. A tréning vezetője (Szűcs István- Még 1 mesét akciócsoport
vezetője) felkért minket arra, hogy helyezzük bele magunkat a mesébe. Én úgy
éreztem magam, mint egy Manó csodálatos természetfeletti erővel. Mindenki párt
keresett. Megtaláltam egy Tündért aki a Villanások szülő anyjának érezte magát.
Mindenkinek a jelenetét eljátszotta három játszó, két zenész és egy
játékmester. Ezzel ráhangolódva a délutáni fellépésre.
A fellépés fázós, de élménydús volt. A történetek egymást hívták életre. Önbizalomhiány..., meghatódottság..., szilvalekvár..., korona..., tojástánc... Ezek a kulcsszavak maradtak meg és persze a részletek is. Még mindig mosolygok némelyiken. Fellépés után együtt megvacsoráztunk. Másnap reggel 9-kor kezdtük el a tréninget. Mindenki beszámolt az élményeiről, utána kielemeztük az előző nap eseményeit, nagyító alá tettük a megvalósított szerepeket. Kipróbálhattam magam játékmesteri pozícióban.
A fellépés fázós, de élménydús volt. A történetek egymást hívták életre. Önbizalomhiány..., meghatódottság..., szilvalekvár..., korona..., tojástánc... Ezek a kulcsszavak maradtak meg és persze a részletek is. Még mindig mosolygok némelyiken. Fellépés után együtt megvacsoráztunk. Másnap reggel 9-kor kezdtük el a tréninget. Mindenki beszámolt az élményeiről, utána kielemeztük az előző nap eseményeit, nagyító alá tettük a megvalósított szerepeket. Kipróbálhattam magam játékmesteri pozícióban.
Bátran, kissé bizonytalanul
indult a munka, de a végén dicséretet kaptam. Jól esett ilyen segítőkész
emberekkel együtt dolgozni. Rájöttem fontos szabály együttműködni, tudatosítani
mit szeretnék csinálni, kit kell kiszolgálnom színészként, játékmesterként,
zenészként. A két nap eseményei mély nyomot hagytak bennem. Idő kellett ahhoz,
hogy teljesen megértsem, mit adott nekem. Bizalmat, bátorságot, spontaneitást,
változatosságot, elégedettséget, talpraesettséget. Köszönöm szépen a hozzájárulását mindenkinek!
Pataki Kitti (Élményszínház)
