Segítő foglalkozású emberek, akik szeretnek játszani. A műfaj a rögtönző (playback, improvizáció) színház. Az apropó az együttlét. A színpadon emlékek, sosrfordító pillanatok, vágyak, döntési helyzetek. A téma a közönségünk maga, tagjai, saját hangulataik, érzéseik, történeteik. Kisebb a bánat, ha együtt érzünk, nagyobb az öröm, ha van kivel megosztani. Gyere mesélj! Érezd meg magad!
2011. december 29., csütörtök
Babits Mihály: Új esztendő beköszönt…
1. Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
2. Vízkereszt: a világ vár
csillag ég az égen
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
jönnek a tevéken.
Ej haj szép az év,
minden napja szép,
minden éj egy álom
minden nap egy kép.
3. Gyümölcsoltó: boldogan
angyal kél a szélben,
a Megváltó megfogan
tiszta szűz méhében.
Ej haj mély az év,
minden napja mély,
születés a nappal,
foganás az éj.
4. Kelj vasárnap Palmárum
bujj elő, zöld zsenge:
Krisztus urunk szamáron
megy Jeruzsálembe.
Ej haj nyől az év
bársony barkaként:
barka síma, bársony
macska talpaként.
5. Nagypénteken délután
szél nyög a kereszten,
fenn a bús Kálvárián
meghal a bús Isten.
Ej haj bús az év,
minden napja bús,
nappala borús és
éje háborús.
6. Husvét reggel felragyog
alleluja szólal,
sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamír az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.
7. Piros Pünköst mosolyával
piros rózsa éled:
tüzes nyelvek záporával
harmatoz a lélek.
Ej haj, lélekév!
meghal, mégis él:
az eleven napnak
szelleme az éj.
8. Péter és Pál: Damaskus,
fény kel az útporbul:
Paulussá Saulus
lováról lefordúl.
Ej haj csodaév
fordul és cserél,
minden éjből nap lesz,
minden napból éj.
9. Szent István a vánkoson
nyújtja koronáját,
Magyarország köszönti
régi patrónáját.
Ej haj örök év
örök reménység,
ahol a föld nem segít,
megsegít az ég.
10. Névnap: Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap.
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.
11. Mindenszentek: hideg ősz,
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.
12. Fenyőillat: Karácsony
Betlehem és jászol:
fügén élsz és kalácson,
de a szíved gyászol.
Szép az év, szép a nap,
de a szíved oly bús:
Volt egy gazdag kisgyerek,
aki most vén koldús.
13. Tizenkettő: tik, tak, tik…
Évet év most veszt el:
Versbe tizenharmadik
az öreg Szilveszter.
Klepetusán – ő az év -
minden gomb egy nap:
gimbeli-gombolja
s megint belekap.
2011. december 8., csütörtök
Szívünk Fénye
A Sorsfonó Önismereti Egyesület alkotó pályázatának záró akkordjára kerül sor Békéscsabán a Zöld Bambusz Étteremben
2011.december 16-án,17.30 órakor.
Valamennyi beérkezett művet kiállítjuk és közönségszavazásra bocsátjuk a Villanások Mentális Színház
"Szívünk Fénye" című playback színházi előadásán.
Így találkozhatunk a diákok által készített lampionok fényében egymással, önmagunkkal.
2011. augusztus 2., kedd
Szóképek Szegedről
„Az olvasás becses dolog.” Ezekkel a szavakkal igyekezett meggyőzni Karen Blixen bárónő a kikuju törzsfőnököt egyik kedvenc könyvemben, a „Volt egy farmom Afrikában” címűben arról, hogy engedje iskolába a törzs gyermekeit. A törzsfőnök veszélyesnek tartotta a könyvekből megszerezhető tudást. Félt, hogy gyermekeik eltávolodnak a valódi identitásukat adó törzsi szokásoktól, a természet erőtpróbáló rendjétől, és egy könnyebb élet reményében elhagyják a Ngong hegység lábánál meghúzódó ősi földeket.
Félelme nem volt teljesen alaptalan, az olvasás valóban új, beláthatatlan dimenziókat nyit meg számunkra, maradandóan formálja személyiségünket. Olvasmányélményeinket másokkal megosztva pedig egy alkalmi közösség számára is örökbecsű, szép pillanatokat szerezhetünk. Ez történt Szegeden, az Ünnepi Könyvhéten megtartott „Szóképek” című playback színházi előadásunkon. A „Lányom nélkül soha” c könyv felütése kapcsán vezérfonalunkat éppen az alapvető identitásunkat meghatározó kapott vagy választott értékek, és az azokhoz való hűség adta.
Első mesélőnkkel a különböző „kultúrák” találkozásából adódó nehézségeket jártuk körül felismerve, hogy szülőtársként apa és anya ugyan nem mindig beszélnek egy nyelvet, de a szülőség soha el nem múló, közös feladata átsegíthet a nehézségeken.
A második történetből megtudhattuk, hogy egy könyvtáros akkor is könyvtáros marad, ha nyugdíjazása folytán búcsúzni kényszerül attól a húszezer könyvtől, aminek címét, szerzőjét, tartalmát, színét, helyét, (szigorúan három centire a polc szélétől), örökre az emlékezetébe véste.
Egy pályakezdő, lehetőségeket kutató fiatal pedig arról mesélt, hogy skócia zöld mezői és barátságos lakói már nem is tűnnek annyira zöldnek és barátságosnak, ha hosszú távon nélkülözni kell a Túró Rudit és az Erős Pistát, no meg az Anyaország elfogadó, befogadó szeretetét.
Utána azon a nagyon is aktuális problémán vívódtunk, hogy hogyan képes megvédeni az anyai szeretet egy érzékeny kamaszlányt a közösségi olvasnivalónk sajátos kommunikációs mezején gátlástalanul elszabadult, virtuális banditák nem arctalan de mindenképp arcátlan „kommentjeitől”.
Szívbemarkoló zárótörténetünkben pedig átéltük, hogy egy apa hite és támogatása képes fantasztikus sporteredményeket elérő „csodafiút” nevelni, de kellő figyelem nélkül a pszichés teljesítőképesség ésszerű korlátai gúzsba köthetik a „nagyravágyó” apai célokat.
Az olvas szó latin megfelelője (legere) egyben azt is jelenti: kiválaszt, kiszemel. Szombati előadásunkon, egy nagyszerű közönséggel, önmagunk ősi földjeit elhagyva, mások szívében olvasva, élményekkel gazdagon visszatérve sikerült kiválasztani, megtalálni a történetek magasabbrendű dimenziókba repítő lényegét.
Félelme nem volt teljesen alaptalan, az olvasás valóban új, beláthatatlan dimenziókat nyit meg számunkra, maradandóan formálja személyiségünket. Olvasmányélményeinket másokkal megosztva pedig egy alkalmi közösség számára is örökbecsű, szép pillanatokat szerezhetünk. Ez történt Szegeden, az Ünnepi Könyvhéten megtartott „Szóképek” című playback színházi előadásunkon. A „Lányom nélkül soha” c könyv felütése kapcsán vezérfonalunkat éppen az alapvető identitásunkat meghatározó kapott vagy választott értékek, és az azokhoz való hűség adta.
Első mesélőnkkel a különböző „kultúrák” találkozásából adódó nehézségeket jártuk körül felismerve, hogy szülőtársként apa és anya ugyan nem mindig beszélnek egy nyelvet, de a szülőség soha el nem múló, közös feladata átsegíthet a nehézségeken.
A második történetből megtudhattuk, hogy egy könyvtáros akkor is könyvtáros marad, ha nyugdíjazása folytán búcsúzni kényszerül attól a húszezer könyvtől, aminek címét, szerzőjét, tartalmát, színét, helyét, (szigorúan három centire a polc szélétől), örökre az emlékezetébe véste.
Egy pályakezdő, lehetőségeket kutató fiatal pedig arról mesélt, hogy skócia zöld mezői és barátságos lakói már nem is tűnnek annyira zöldnek és barátságosnak, ha hosszú távon nélkülözni kell a Túró Rudit és az Erős Pistát, no meg az Anyaország elfogadó, befogadó szeretetét.
Utána azon a nagyon is aktuális problémán vívódtunk, hogy hogyan képes megvédeni az anyai szeretet egy érzékeny kamaszlányt a közösségi olvasnivalónk sajátos kommunikációs mezején gátlástalanul elszabadult, virtuális banditák nem arctalan de mindenképp arcátlan „kommentjeitől”.
Szívbemarkoló zárótörténetünkben pedig átéltük, hogy egy apa hite és támogatása képes fantasztikus sporteredményeket elérő „csodafiút” nevelni, de kellő figyelem nélkül a pszichés teljesítőképesség ésszerű korlátai gúzsba köthetik a „nagyravágyó” apai célokat.
Az olvas szó latin megfelelője (legere) egyben azt is jelenti: kiválaszt, kiszemel. Szombati előadásunkon, egy nagyszerű közönséggel, önmagunk ősi földjeit elhagyva, mások szívében olvasva, élményekkel gazdagon visszatérve sikerült kiválasztani, megtalálni a történetek magasabbrendű dimenziókba repítő lényegét.
Gyaraki Lívia, Szathmári Kornélia, Hocz György, Novák Magdolna |
Köszönjük a lehetőséget!
Szathmári Kornélia
2011. január 25., kedd
A Tömörkény mindig ÉLMÉNY!
Tegnap a szegedi Tömörkény Gimnáziumban
- tanúi lehettünk a kínos csönd és a pukkadozó nevetés csatájának,
megtudhattuk:
- hogy egy sérült gyermeknek ugyanúgy megvan a maga sikere, mint az X-Faktor sztárjának,
- hogy hogyan lágyítja meg a pelenkaízű sült tök a finnyás apai szívet,
- hogy egy kapcsolatban a vonzódás és a hányinger nehezen, de összeegyeztethető fogalmak,
- hogy a tudás kimeríthetetlen kútjának is vannak nehéz napjai.
A Tömörkény mindig élmény!!!! :)))
Playback színház legközelebb 02.04-én Kisteleken. Villanások M.SZ.
írta:Szathmári Kornélia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)