Szabadon

Szabadon a testemben, szabadon a társaságban a színész társak között, szabadon megélve magamat... Egész napos tréningünk a szabadságunkról szólt. Délutáni előadásunkat ebben a témában folytattuk. Nekem a tiszta kapcsolat fájó hiányát sejdítette fel... a fojtogató légkörben.

Weöres Sándor: Vers a színházról

Amikor a függöny
felgördül
a térben az ember
eltörpül,
figyelmes nézések
több-száza
behatol a színpad
odvába.
Ott benn a tünemények
suhognak,
lámpás éjszakában
ragyognak,
a színek fémessé
szépülnek,
szavakból paloták
épülnek.
Nem szűnik a játék
varázsa,
távozóban nézünk
egymásra,
mert egymásban látjuk
a jámbort,
aki a játékban
király volt.

Elengedés

Évadnyitó előadásunk az elengedés témájában utaztatta közönségünket. A hiányzó testvéri ölelést visszhangoztuk,  kórusban az előítéletmentes elfogadást erősítettük fel. Majd jelenetet formáltunk az odaadó cicamama kapcsán a búcsúról. Végül elengedésre késztettünk egy szülői tehetetlenségből fakadó kirekesztés emlékképet, helyettesítve a 9 éves fiú szívében élő vágyról: a játék, a spontaneitás, a szabadság ölelésében.

A társulatunk pedig elengedte a 13 éves fekete jelmez viselését, és mától vörösben játszunk a színpadon.

"Hogyan hatnak a különböző színek?

Vörös - meleg szín

Energetizáló, vitalizáló szín. A szenvedély, a szexualitás, az erő színe. Határozottá, magabiztossá tesz, erősíti az akaraterőt, önbizalmat ad" 

(http://www.r-medical.hu/fenyterapia) 

A tegnapi előadásból  ítélve, nem csak nekünk, hanem a közönség tagjainak is ugyanezt adja.

Mozaik

Társulatújító találkozásunkon lemondtam 10 éves társulatvezetői szerepemről és H. K. Katát választottuk a feladatra.

Egyeztettük naptárainkat, tervezgettünk egy keveset, majd játszottunk egyet magunknak, magunkról.

Családmesék - "Fókuszban a terapeuta"

 

Ezzel a címmel készülődtünk a Magyar Családterápiás Egyesület XXIX. Vándorgyűlésének szombat esti programjára. Bemelegítésként egymásnak meséltünk. Fél éve, régen találkoztunk. A zenészel próbáltunk egy húron pendülni. Lassan, valahányan összehangolódtunk.

Ötven - hatvan főre számítottunk, eszerint rendeztette be a termet az est háziasszonya, Baji Anna.

 

 

 



Láthatóan a kellékek elfértek, a közönségünk azonban egyre csak hömpölygött befelé. Rutinos playback színházi nézők, mesélők, játszók és a kíváncsi első látogatók, fele-fele arányban, ki a földön ülve lelt helyet magának. Végülis több mint százan adták oda magukat a pillanatnak, s remélem, néhányan az örökkévalóságig őrzik a testtel festett képeket. 

 

Játékmester: Novák Magdolna

Izgultam. Pedig 13 év alatt  98 előadáson játékmesterkedtem a Villanásokkal és az Élményszínházzal. Minden előadáson lámpalázzal állok előre, de most a megfelelési igényemet alig tudtam palástolni. Szakmai közönségünknél olykor előfordul, hogy nehéz az önfeltárulkozás kollégák előtt. Jól segítek? Az egyesület elnöke, Kovács Miklós, példájával előljárt a reggeli plenárison. Miként tavaly Egerben Stark András is megmutatta magát (A családterapeuta identitás gyökerei anyánkhoz kötődő személyes kapcsolatunk tükrében). Reménykedtem, itt is sikerül kinyílni lelkeknek.

 

"Egy történet megosztása a szomszédommal" - bemelegítő játék

Igen. Ezen az előadáson, mint tiszta vízben a tengeri só, hamar oldódott az ellenállás, mi pedig lebegtünk a tetején. De nem veszem el az önmagát felülmúló bátorság felett érzett büszkeséget sem a mesélőktől, sem a játszóktól. Magamnak is kell belőle. Lányos zavaromban bemutatkozni is elkéstem. Megesett.

 

Ennek ellenére megkaptuk a bizalmat. Sőt, talán ez volt indítója annak a történetfüzérnek, melyben  a mesélő esendőségét, ezzel kapcsolatos kételyeit osztotta meg. Képzeletben jártunk a mesélő otthonában, a gyermeke iskolájában, a rendelőjében, a pszichodráma csoportjában ... Volt, ki félt, hogy kinevettetjük, volt ki úgy nevetett magán, alig tudott mesélni. Örömjáték volt, ahogy Kratochwill Kata fogalmazott. Akár rólam, rólad is szólhatott a történet, oly ismerős volt az érzés, amelyek mögött a kérdés: alkalmas vagyok én erre? Tényleg az én dolgom? És jól csinálom? Érezhetem én azt, amit érzek? 

 

Játszók: (ülve) Papp Lajos, Korom István, Kratochwill Katalin,
(állók) Hocz György, Kolarovszki Tímea, Szikora Mihály, Varjú Blanka   

Brené Brown azt írja: "Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség".

Arról beszéltünk, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és nyitott szívvel és elmével meghallgattuk egymást.  Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás. Ezen az esten mindkettő velünk volt. 



Paulik László népzenész 

A hangulathoz Paulik László improvizált a lelke melegségéből.  Velünk, először egy profi zenész. Ezt folytatni kell!

Utolsó mesélő Gábor, előadásunk iránti tiszteletét és csodálatát adta nekünk. Köszönjük! Osztozzunk meg rajta! Ezt a színházat együtt alkottuk.

Plakát: Kovács Miklós

Képek: Bágy Petra

Írta: Novák Magdolna 

40 éves a playback színház

25 éves az nemzetközi playback hálózat és 40 éves a Playbck Színház. Ez alkalomból:

IPTN világtalálkozó lesz.

 

Helyszín: Montreál, Kanada

 Időpont: 2015- július 8 - 12. 

Regisztráció 

 

 

 



OPTN, Budapest, 2013.07.10.



 

 

 

 



Egy csepp oldás

A Villanások Mentális Színház a Béthel Alapítvány meghívására tartott előadást a Csabagyöngye Kulturális Központban 2014. május 28-án. A három napos program a stresszoldás különféle útjairól szólt, ebből vállalt társultunk „Egy cseppet”.

 Hol sötét felhők szomorúságát átölelő szivárvány, hol felszabadultságot, simogatást adó fénysugarak váltották egymást.

Megélhettük a közlemúltban elvesztett férj miatti fájdalmat, ami azért jöhetett létre, mert volt 28 felejthetetlen együtt töltött éve. Ennek egy szép pillanatával vigasztalódhatott az özvegy.

Megidéződött a tenger simogató melegségének, megnyugtató morajának, harmóniát árasztó illatának még emlékként is tápláló, megnyugtató ereje

A négy éves kislány szívmelengető ajándékát a beteg kisöccsének a gyógyulás ígéretéért cserébe, majd fájdalmas elvesztését, amit egy később érkező kistesó segített könnyebben viselhetővé tenni. Élvezte a testvér ölelését még olyan áron is, hogy ő ettől kezdve már nem volt fontos a szüleinek. Megélhettük, hogy a szülői eltaszítottság ellenére mégis milyen csodás virágszállá fejlődött az egykor kicsi lány.

Tovább utaztunk a testvérszeretet világába. A fájdalmas testvérrivalizációból kibomló felnőttkori meleg, elfogadó, támaszt nyújtó testvéri szeretetig követhettük a mesélő életét.

Megismertük az imádott báty hirtelen elveszetéséből áradó szűnni nem akaró fájdalmat, a reménytelennek tűnő gyászt, ahol sikerült a mesélőnek átélnie haragját, testvére távozása miatt, fájdalmát, a benne iránta még mindig élő szeretetét, és végül megélhette az elengedés pillanatát, amikor megbékélve rettenetes veszteségével, belső békével tud az ég felé nézni, ahová hite szerint távozott szerette.

A megható és fájdalmas történetek életre keltésekor sikerült „Egy csepp oldást” adnunk az elviselhetetlennek tűnő elviseléséhez, az elfogadhatatlannak megélttel való megbékélésben.

Köszönjük a bizalmat, hogy ilyen mélységben megosztották velünk életük nehéz, sorsfordító történeteit.

Játszók: Kratochwill Katalin, Varjú Blanka, Hocz György, Papp Lajos, Mikóczy Erika, Szikora Mihály

Zene: Kolarovszki Tímea

Játékmester: Novák Magdolna

Írta: Galambosné Varjú Blanka